Dóc
Érték bemutatása:
Dóc község temploma a falu elején található, a műút jobb oldalán, a Petőfi Sándor utcában, egy kis dombra építve, így kiemelkedik a közvetlen környezetében.
Egyedi jellemzői:
A templom történelmi nevezetességű helyen áll. A honfoglaló Árpád vezér emlékét és Szent István király hitét hirdeti. Az ősi történetíró Anonymus Krónikájának 10. fejezetében följegyezte, hogy Árpád vezér az alpári és csongrádi győzelmek után otthont adott a magyarjainak és a Körtvély-tó mellett lévő Gyümölcsény erdőben pihent 30 napig.
Itt várta a pusztaszeri nemzetgyűlésre érkező törzsfőket. Árpád vezér honfoglaló munkáját Szent István király koronázta meg azzal, hogy a magyar népet nemzetté szervezte, megalapította a magyar államot és népét a pogányság hiedelemből a krisztusi igazság tiszta fényére vezetve megszervezze a Katolikus Egyházat Magyarországon. Ezen a helyen Árpád nyomain virágzott ki Szent István lelke. A Körtvély-tó azonos az egykori dóci-tóval és a Gyümölcsény erdő a mai Dóc helyén volt. Árpád vezér itt álmodozott sátrában népe jövőjéről. Ezen a helyen most Árpád vezér, krisztusi magyarjainak, mint István népének szent sátra áll, a dóci templom.
Története:
Régi időben keletkezett Dóc község, majd a török hódoltság alatt elnéptelenedett. A lakatlan pusztaságot a török kiverése után az Erdődy és Pallavicini földesurak népesítették be urasági cselédekkel, szegény sorsú kertészekkel. Számukra I. Ferenc király 1802-ben az 5515. sz. rendeletével plébániát szervezett és templomot építtetett Szűz Mária születése Kisboldogasszony tiszteletére. A templom 1802-ben nem tudni minő költségen épült. A dóci helyi káplánságot 1806 júniusában a váci püspök úr szorgalmazására plébániává emelték, és a plébániának nagylelkű patrónusává, őfelsége I. Ferenc jóváhagyásával a Vallás Alap tétetett. 1840-ben épült a jelenlegi plébánia. Az ünnepélyes alapkőletétel alkalmával 1840. március 29-én egy emlékírás is helyeztetett le, melyen többek között ez áll: A Vallás Alap, mint Patrónus adott 4281 forintot, özv. Pallavicininé gróf Zichy Leopoldina és Alfonz őrgróf adtak 500 forintot.
A Dóci följegyzésekből tudjuk, hogy 1858-1885-ig Haraszti Jákó ferences volt Dóc lelkésze, őt váltotta fel 1885 – 1909. február 22-ig Szomolányi Bertalan, kinek neve később Mihály lett. A lelkész első dolga volt, hogy az elhanyagolt templombelsőt rendbe hozassa, majd a parókia (plébánia) került sorra. Újjáépítette 1887-ben a már összedőlt haranglábat. Szomolányi leírásából (Historia Domus) tudhatjuk meg többek között az árvíz okozta károkat, ugyanis az 1879-es szegedi nagy árvíz után Dócon csak a templom és a plébánia, valamint nyolc ház maradt meg. Az 1888-as árvíz, mely március 9-től június 13-ig tartott, teljesen körülkerítette a templomot és a paplakot. Az 1889-i árvíz hasonló volt (szegedi nagy árvíz) amikor a hívekkel együtt a templomban húzták meg magukat. Még ez évben június 24-én délután 3 órakor borzalmas orkán pusztította végig Dócot. A házakon nem maradt tető. A tető nélkül maradt templom az utána következő esőzések következtében bedőlt, amit azonban még az év őszén rendbe hoztak. A templomot 1896-ban felújították, új ablakok, ajtók kerültek, a templomtető is zsindelyeztetett, minden kívülről-belülről kijavítva, kimeszelve, ez az ezredik év tiszteletére készült.
A dóci búcsún emlékeztek meg az ezer évről, igen látogatott volt a búcsú, a szentmisén és a szentbeszéden is sokan részt vettek. Sajnálatos módon 1898 májusában dohány után kutatva, betörés történt a plébánián.
A váci egyházmegyébe a dóci plébániát 1898. július 17-én vették fel. A templom, a paplak, a kántorlak, valamint a melléképületet 1905-ben biztosították, mivel több esetben érte kár, tűzeset, és lopások illetve az időjárás viszontagságainak is ki volt téve.
Szomolányi Mihályt a plébánosi székben Csatáry Gusztáv követte, aki 1909-től 1916-ig volt Dóc lelkésze. 1909-ben általános adóösszeírás volt Sövényházán, az uradalmi községben. Az összeírás eredményeképpen kimutatás készült a Dóci plébánia körzetéről, 2115 katolikus, 6 evangélista, 18 református és 3 izraelita volt abban az időben.
A háború idején 1917. december 15-én egy katonai bizottság leszerelte, és sajnálatos módon „ágyúnak vonult be” a dóci templom nagyharangja. A harang 80 kg-os, 40 cm hosszú és 150 cm kerületű volt. A nagyharangot a régi dóciak „Viharharangnak” tartották.
A dóci templom állapota fokozatosan romlott, a mindenkori plébános igyekezett rendbe hozatni.
A templomadók még 1823-ból valók voltak, azonban az idő pusztításának tovább már nem álltak ellen. A mostani lócák ezekből a padokból készültek. A dóci lelkészek, mind szegény nép szegény papjai, előbb helyben lakva, később Sövényházáról látták el a dóci híveket, tanították őket a krisztusi hitben az emberek szeretetére. Püspök atyánk 1972. október 26-tól a dóci hívek lelki gondozását a sándorfalvi plébánosra bízta, miután Baksot a sövényházi plébániához csatolta. A dóci templom 1974-75-ben, 86 év után a legnagyobb renováláson ment át.
A megújult ősi templomban szeretettel vár bennünket Krisztus, hogy a béke és szeretet, megértés és lelki ismeretség áldása legyen mindannyiunknak, akik áhítatos átlépjük küszöbét. Eredetileg a templom főbejárata fölött volt egy gerendákból, deszkákból ácsolt csinos kis torony, mely a majori épületek fölé emelkedett és a beérkező idegennel már messziről tudatta, hogy ott a település központja. 1930-as évek végén azonban elkorhadt torony ledőlt, s többé nem állították helyre, mivel a plébánia is átköltözött Sövényházára. A templom jelenleg 20 m hosszú, 4 m széles, a sekrestye 5 m hosszú, 4 m széles. Egy padnak a díszesen faragott vége felerősítve szemlélhető meg a sekrestye ajtaja mellett. Ezen a következő vésett írás látható. Bírák: Német Péter, Balog István, Körmendi István Anno: 1823. A templom egy eredeti domb tetejére épült.
Érték indoklása:
A település egyetlen temploma nem műemlék, de meghatározó értékkel bír, különösen történelmi vonatkozásban, ezért fontosnak tartjuk a Települési Értéktárba való felvételét.
